Minden kontinensen megvannak a sajátosságai az állatvilágnak. Ez különösen igaz olyan zárt ökológiai rendszerekre, mint Ausztrália. Az ország állatvilágának vizsgálata új távlatokat nyitott a zoológusok előtt. Sokat tudhattak meg a fauna fejlődésének történetéről a Földön.
Az Ausztráliában élő fajok jelentős része endemikus, vagyis a vadonban csak ezen a kontinensen található meg. Ez Ausztrália földrajzi elszigeteltségének és annak a ténynek köszönhető, hogy ezt a kontinenst az európaiak viszonylag későn fedezték fel és fedezték fel.
Több mint háromszáz emlősfaj él a szárazföldön. Az erszényes állatok családjai jelentős helyet foglalnak el közöttük: kenguruk, erszényes farkasok, egerek, medvék, hangyák és még anyajegyek is. Más kontinenseken az ilyen típusú állatok gyakorlatilag nem maradtak fenn, jobban alkalmazkodtak a fajok. Ausztráliában is élnek a legősibb emlősök - például petesejtesek, a kacsacsőrűek. Létük bizonyítja az állatok evolúciós kapcsolatait a madarakkal és a hüllőkkel, és összekapcsolódik a fajok között, amely Európa, Ázsia és Amerika faunájában hiányzik.
Ausztrália madárvilága is sokszínű. Területén és az Új-Zélandhoz tartozó szomszédos szigeteken kivi, emusz és különféle papagájok élnek.
A régió hüllői közül meg kell említeni a krokodilokat. Mocsaras területeken és folyóvölgyekben gyakoriak, de az ország középső részén, ahol sivatagok vannak, gyakorlatilag hiányoznak.
Az ausztrál halak nagy része tengeri, kevés édesvízi faj létezik. A cápák a part menti vizekben is élnek.
Ausztrália egyedülálló vadvilágát nem egyszer veszély fenyegette. Ezért szigorú korlátozásokat vezettek be a növények és állatok szárazföldre történő behozatalára. Emellett az országban kialakul a nemzeti parkok rendszere, ahol az állatok a vadonban és az állam védelme alatt élhetnek. A leghíresebb park az Uluru-Katayuta, Darwin város közelében. Nyílt hozzáférést biztosítanak a turisták, akik megfigyelhetik a vadállatok életét természetes élőhelyükön.
