A vakond talán a leghíresebb állat, amely lyukakat ás az élőhelyén. Ezek a kicsi és szinte vak munkások naponta akár több száz lyukat és egy kilométeres alagutat képesek kialakítani.
Vakondok Európától kezdve Szibériáig mindenütt megtalálhatók. Fő élőhelyeik az erdőszélek, a mezők, a veteményeskertek és a gyümölcsösök. Azok a helyek, ahol a talaj elég puha és rugalmas. Csak a homokos talajokat és a talajvíz közelségét kerülik el, bár a kis nyitott víztározókat különösebb nehézség nélkül leküzdik, átkelve rajtuk. De még mindig nem könnyű meglátni a vakondokat, mert gyakorlatilag nem jutnak felszínre. Természetesen annak a jele, hogy egy vakond telepedett le a webhelyén, természetesen azok a gödrök és kis halmok lesznek, amelyek a föld szélein szépen összehajtva jelentek meg.
A vakond az egyik legkellemetlenebb emlős, naponta többet tud megenni a saját súlyából. Ennek az étvágynak az oka a felgyorsult anyagcsere.
Földalatti királyság
A vakond, mint tudják, a földben él, hogy behatoljon annak vastagságába, és spirális módon lyukakat ás, a földbe csavarva magát, és mancsaival lerombolja. A mancsok erre tökéletesen alkalmazkodnak, hatalmas (a mancs egyharmada) karmokkal és erőteljes izmokkal rendelkeznek.
Ezeknek az állatoknak a látványa szinte hiányzik, mivel egész életüket földalatti járatokban töltik, ritkán kerülnek ki a felszínre, ahol esetlenek és tehetetlenek lesznek. Egy másik dolog a földön van, ahol számos átjárót helyeznek el, amelyeknek saját rendszerük és céljuk van. Ezeket a járatokat lakóhelyekre és takarmányokra osztják: az anyajegyek a fészektől a hátsó rekeszekig vagy az öntözőhelyig járnak a lakóingatlanokon. A takarmányterületek csapdákként szolgálnak a férgek számára, amelyekből az anyajegyek táplálkoznak. De a fő szerkezet a fészek, amely akár két méteres mélységben, védett helyen, kövek, épületek vagy fa gyökerei alatt helyezkedik el. A fészek bizonyos értelemben hangulatos: a vakond levelekkel és száraz fűvel rakja ki, tollat és mohát hoz.
Így minden átjáró jól összehangolt galériarendszert képez 5 centiméter átmérőjű járatokkal, a hátsó rekeszek nagyon közel vannak a talajhoz. Azok a lyukak a talajban, amelyek az emberi szem számára láthatóak, valójában csak a felesleges talaj eldobására szolgálnak.
Egész éves kemény munka
A vakondok egész évben aktívak, télen akár hó alatt vagy mélyebben is lefektethetik járataikat, ahol a talaj nem fagy meg.
A föld állandó mozgása és levegőztetése a közönséges levegőt lélegző anyajegy fennmaradásának feltétele, ugyanezen okból az anyajegyek nem települnek agyagos talajokra.
A felnőtt anyajegyek általában a helyükhöz kapcsolódnak, életük során nem változtatják meg őket, és általában nagyon nagy távolságokból is mindig visszatérnek hozzájuk. A fiatal anyajegyek legfeljebb két kilométer távolságban hagyják el a szülői fészket, és ott kezdik az önálló életet. A vakondok nem élnek párban, csak a párzási játékok során kapcsolódnak össze, miután a nőstény teherbe esik, a hím elhagyja fészkét.
