Pallas macskája ragadozó emlős a macskafélék családjába. Ezért külsőleg ez az állat nagyon hasonlít a házimacska. De e fajok között számos jellegzetes különbség van.
Utasítás
1. lépés
Pallas macskája Közép- és Közép-Ázsia sztyeppei, erdős sztyeppei és hegyi régióiban él, élesen kontinentális éghajlattal. Az élőhelyi viszonyok határozzák meg a megjelenését. A test mérete 52-65 cm, a farok pedig 23-31 cm, a pusztai macska súlya 2,5-4,5 kg. A házimacskától eltérően a pallas macska teste (ezt a nevet a fajt felfedező tudós tiszteletére kapták a manulunak) sűrűbb és masszívabb, rövid, vastag lábakon. Ezért természeténél fogva ez a vadmacska lassú és esetlen. Mivel nem alkalmas a gyors futásra, veszély esetén inkább elrejtőzik és kivár.
2. lépés
A manul feje kicsi, széles, vízszintesen kissé lapított. Különleges különbség a vadmacska között a kicsi, lekerekített széles fül, ellentétben a szokásos háziállatok fülével. A faj latin nevét pontosan az aurikulák alakjának tiszteletére adják - Otocolobus manul, amelyet görögül "csúnya fül" -nek fordítanak. Ezeknek az állatoknak a szeme sárga, a pupillák erős fényben kerekek maradnak, és nem szereznek résszerű alakot, mint a házimacska esetében. Jól fejlett villogó membránjuk van, amely segít megakadályozni a szem kiszáradását.
3. lépés
A Pallas macskájának egy másik jellemző vonása a sűrű, legfeljebb 7 cm hosszú szőr, amely az állat egész testét elborítja. A szőrzet világosszürke és halvány okkerszínű, a szőrszálak fehér csúcsúak. Alul a test barna, fehér virágzású. A macska testén, lábán és farkán sötét keresztirányú csíkok vannak. Hosszú, vastag fekete farok lekerekített hegye. A manul arcán hosszúkás könnyű gyapjúcsomók találhatók, a szem sarkából sötét csíkok mennek. A nyak és az áll fehér. Ez az álcázó szín segíti Pallas macskáját rágcsálók, madarak és rovarok vadászatában, amelyeket a barlangokban és a fészekben figyel.
4. lépés
A Pallas macska megjelenésének jellegzetes tulajdonságai okot adnak a tudósoknak arra a feltételezésre, hogy a perzsa macskafajta közvetlen kapcsolatban áll a sztyeppei macskával. A kapcsolat a fej és a bolyhos kabát alakjában követhető nyomon.
5. lépés
Ma a Pallas macskája ritka faj, és száma folyamatosan csökken. Ennek oka nagyrészt az emberi befolyás (orvvadászat állati szőrért, csapdák beállítása sztyeppei állatok fogására, laza kutyák tartása). Az egyedek pontos száma nem ismert, mivel az állat titkos életmódot folytat.
