A rákfélék osztályának képviselői kizárólag tiszta és friss vízzel lakják a víztározókat. Ezért lettek a rákok hallgatólagos "biológiai mutatókká": egy adott víztestben való jelenlétük vagy hiányuk révén meghatározható a környezeti szennyezés mértéke.
Hol élnek a rákok?
A rák víz alatti lakosok, akiknek különleges életkörülményekre van szükségük. Az a tény, hogy csak édesvíztestekben élnek (a sós tengervíz nem felel meg nekik). Ezenkívül ezek a lények nem tolerálják a fokozott savasságot, és fájdalmasan érzékenyek a környezeti szennyezésre.
A rákok főleg kemény fenékű tározókban élnek. Nem fogják lakni a homokos vagy túl sáros aljú víztározókat. A legtöbb rák legoptimálisabb élőhelye egy sziklás fenekű víztározó. Ebben a rák rejtőzködő fa alatt, kövek alatt, parti lejtőkön és mosdókban rejtőzik. De ezek mind ideiglenes menedékhelyek. Állandó odújuk a part közelében víz alá vájt odúk.
Hol és hogyan telelnek a rákok?
A rákok telet töltenek állandó nyilvántartásba vételük helyén, azaz hol laknak. Késő ősszel ezek a víz alatti lakosok a lehető legmélyebbre próbálnak ereszkedni, mivel a víz télen melegebb, mint a felszínen. A télen való melegen tartás minden rák egyik fő feladata. A tény az, hogy a rákok, a kétéltű békákkal ellentétben, nem esnek anabiózisba (a test átmeneti zsibbadása), ami lehetővé teszi, hogy a kétéltűek a test minden folyamatának lelassításával elviseljék a hideg időt.
A hím rákok az idő oroszlánrészét (napi 20 óráig) félálomban töltik odúikban. A lyukak némiképp az emberek lakására emlékeztetnek: a lyuknak van egy folyosója, amelynek hossza elérheti a 3 métert, és több ága van. Ezen ágak egyike a rákok egyfajta "pihenőszobája". A "szobák" többi részében ebből vagy abból az élelmiszerből készleteket tartanak.
Az ébrenléti órákban a rákok táplálékot keresve jönnek elő odájukból. Vándorolnak a fenéken, és algákat rágcsálnak, vagy apró állatokat fognak. Általában a rákfélék mindenevők. Ehetnek növényi és állati ételeket is: korhadt húst, férgeket, bogarakat. Ezeket a lényeket nyugodtan nevezhetjük a víztározók rendjének, mivel ezek elfogyasztásával megszabadítják a környezetet a rothadástól és a kis állatok pusztult holttesteitől.
A passzív téli élet csak a hím rákokra jellemző. Nőstényeiknek éppen ellenkezőleg, ebben az időszakban gondoskodniuk kell utódaikról. Az a tény, hogy októberben, a jellegzetes őszi párzást követően akár 200 megtermékenyített petesejt kapcsolódik a nőstények hasához. Ettől kezdve a nőstény rákoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk ezekre a tojásokra: ügyelni kell arra, hogy rendszeresen mossák őket vízzel, ne csapódjanak el és ne szennyeződjenek.
A tojásokat a nőstények pontosan 8 hónapig kikelik. Ennyi idő alatt a jövőbeli utódoknak felelősségteljes gondozásra és fokozott odafigyelésre van szükségük. Ezért a nőstények télen kénytelenek rendszeresen járni az alján. Ellenkező esetben a jövőbeli rákfélék egyszerűen meghalnak. Ha az utódok gondozása lelkiismeretesen történik, akkor májusban kevés rákok születnek.
