A közönséges vipera hazánk egyik leghíresebb mérgező kígyója. Széles körben elterjedt az erdő egész övezetében. A hibernálás után, április végén és május elején fordul elő, a nap által jól felmelegített különböző helyeken: tuskókon, kidőlt fákon, dúcokon, lejtőkön az utak mentén. Kb. 1–4 hetes bemelegedési időszakuk van, és ez idő alatt a kígyók lassúak és gyakran mások figyelmét felkeltik.
A vipera színe eltérő lehet, de a fekete forma fordul elő leggyakrabban. Szürke, hátul cikcakk mintával, a színezés ritkábban fordul elő, és inkább a fiatal kígyókra jellemző. A nőstény vipera augusztusban legfeljebb 14 tojást rak le, amelyekből azonnal megjelennek a fiatal egyedek. Az újszülöttek hossza 17-19 cm, a felnőtt kígyók hossza 80-90 cm.
A közönséges vipera különböző gerincesekre vadászik: apró rágcsálókra, csibékre, gyíkokra, békákra, sőt a földön fészkelő madárcsibékre is. Mielőtt egészben lenyelné, mérgével megöli zsákmányát. A viperák komplex méreg-fogászati berendezéssel rendelkeznek. Mérgező agyaraik nagyok, és csak fekvő helyzetben férnek el zárt szájban. A mérgező mirigyek módosított nyálmirigyek. A méreg fecskendőre emlékeztető üreges fogakon keresztül áramlik az áldozat sebébe. Az emberi viperaharapás esetei viszonylag ritkák, és gyakrabban társulnak az emberi gondatlan viselkedéshez. Ezért a gombák, bogyók szedése, szénakaszálás során a viperák lakóhelyén körültekintőnek és figyelmesnek kell lennie. Maga a kígyó nem az első, aki támad, és csak védekezés közben harap. A kígyóknak nincs jó hallásuk, de tapintási érzékük van, ezért elrejtőznek, mielőtt észrevennék őket.
Ha kígyó harap meg, akkor:
- szívja ki a mérget a sebből, ezt az első 20 percben meg kell tenni;
kezelje a seb körüli bőrt alkohollal, jóddal vagy ragyogó zölddel;
- az érintett végtag többi részének biztosítása;
- igyon sok folyadékot (lehetőleg teát vagy kávét);
- megengedett olyan gyógyszerek szedése, amelyek támogatják a szívműködést;
- A lehető leghamarabb vigye az áldozatot egy orvosi intézménybe, hogy orvos megvizsgálja, ahol szükség esetén antidotumot adnak be.
A megharapott hely meghúzása, metszés és moxibustion nem ajánlott, ezek nem csak nem segítenek, hanem károsak is. A halálesetek nagyon ritkák, és harapás után az esetek többségében minden jól végződik. A viperát gyógyszerek előállítására használják. A szerpentáriumokban - a kígyók tartására szolgáló speciális óvodákban - a gyógyszerészek „elszívják” a mérget, és különösen veszélyes mérgező kígyók - gyurza, kobra, efy - harapásából szérumot állítanak elő.
Sztyeppei vipera
A pusztai vipera sok szempontból hasonlít a közönséges viperára, de némileg kisebb méretű, ráadásul az erdei-sztyeppei övezetben él. A teleszkóp vipera színe világosabb, szürke-barnás, barna tónusok uralkodnak benne, hátul cikcakk fekete csíkkal. Ennek a kígyónak az élőhelyei a pusztai folyók lejtői és völgyei, a mezők között erdőrések. A kígyók apró rágcsálókkal, gyíkokkal, nagy rovarokkal (Locust) táplálkoznak.
