Szinte minden családban eljön az a pillanat, amikor új lakó jelenik meg a házban - egy kisállat. Eleinte a háztartás tagjai figyelemmel veszik körül, folyamatosan gondozzák és figyelik, de ez sajnos gyorsan elmúlik. Egy cica vagy kiskutya szokásossá válik, és már nem kapja meg a szükséges mennyiségű szeretetet és gondoskodást.
Az emberek abbahagyták a tényt, hogy a háziállatok életminősége csak rajtuk múlik, ezért a háziállatok nem mindig érzik jól magukat, és gyakran megbetegednek. Leggyakrabban ezek a problémák a helytelen táplálkozással társulnak: a száraz étel nem mindig hasznos, de az asztaltól sózott, borsozott ételekkel való táplálás egyáltalán nem az állatok emésztőrendszerére irányul.
A körülmények miatt nem mindig lehet betartani a kedvtelésből tartott állatok étrendjét, sokan nem is tesznek semmit ennek érdekében. Gyakrabban a tulajdonosok egy tálba öntik az ételt, és elmenekülnek, hogy folytassák a dolgukat. Az állat alultáplált vagy továbbítja, gyakran hányás és a nem megfelelő kezelés egyéb jelei. De az ember nem figyel erre, és folytatja a szokásos etetést, és csak ha komoly problémákról van szó, akkor megszakad, és kimerült kedvencével az állatorvosi rendelőbe szalad, nem értve a történteket.
A kérdés: miért kell a végletekig vinni a dolgokat?
Kedvenceire való odafigyelés ugyanolyan fontos, mint a táplálkozás. Játsszon vele, oktassa ki, dicsérje és okolja - elengedhetetlen! Az állatnak szívesen kell éreznie magát. Úgy gondolják, hogy a macskák lényegében nem tartoznak senkihez, és éppen ellenkezőleg, a kutyák a leghűségesebb állatok; de ez nem lehet a túlzott vagy a figyelem oka. Például, ha egy macskát állandóan elüldöznek, a jövőben agresszív lesz, és senkit sem ismer el gazdájának. Nem kell utána csodálkozni. Az állat egyszerűen nincs hozzászokva a háztartás figyelméhez. Egy másik példa, amikor túl sok a figyelem, az állat finnyássá válik.
Mielőtt háziállatot fogadna otthonába, mérlegelnie kell minden előnyét és hátrányát: össze lehet-e kapcsolni a munkát vagy a tanulást az állat megfelelő gondozásával, és ha nem, akkor érdemes-e olyan felelősséget vállalni, amelyet nem tud felismerni és elviselni?