A nyári napsütést nemcsak emberek és állatok élvezik, hanem a hüllők is, akik gyakran másznak ki utakra és rétekre. A szerpentológusok úgy vélik, hogy a kígyók soha nem támadják meg először az embert. És csak önvédelem céljából teszik.
Utasítás
1. lépés
Úgy gondolják, hogy a közönséges vipera (Vipera berus) az összes vipera prototípusa. A koronán mérleggé változott pikkelyek vannak, néha a szemek között van egy mérlegsor és az alattuk fekvő supralabialis scute.
2. lépés
Alakjában a közönséges vipera különbözik a legtöbb hüllőtől Európában. Hátul a feje inkább a nyaknál szélesebb, kissé lapos, elöl pedig kissé lekerekített. A nyak oldalirányban összenyomódik és egyértelműen el van választva a fejtől és a testtől, amely sokkal vastagabb, mint a nyak.
3. lépés
A viperák színe nagyon változatos, de ennek ellenére úgy gondolják, hogy a hüllők ezüstszürke, világosszürke, zöldes, világossárga és világosbarna színűek. A kígyó egész testén egyenetlen sötét hosszanti csík látható, amelynek színe egybeesik a test színével. Tehát például a viperák világos sárgásbarna színűek és homokos színűek.
4. lépés
Ezen a csíkon kívül a viperákat a fej mintája különbözteti meg. A korona közepét két hosszanti csík díszíti, szabálytalan foltokkal és vonalakkal. A csíkok a szempajzsból indulnak, a korona közepén futnak, hasonló színű foltokkal egyesülhetnek, és háromszöget képezhetnek.
5. lépés
A legtöbb esetben a hüllő alja fekete vagy sötétszürke színű. Mindegyik scutellumnak különféle alakú sárgás, különálló vagy összefolyó foltjai vannak.
6. lépés
A viperáknak nagy, tüzes, kerek szemük is van. A szempajzsoknak köszönhetően harag és csalás benyomását kelti, különösen, ha eszébe jut, hogy egyetlen más kígyónak sincs pupillája ferde, hosszanti rés formájában. Ragyogó napsütésben ez a rés vékony, alig látható vonallá zsugorodik, és éjszaka erősen kitágul. Az írisz színe főleg élénk tűzvörös.
