Az indo-kacsa etetése fontos lépés az erős és egészséges madarak nevelésében. A ketrecrendezés, a megfelelő megvilágítás és a megfelelő séta szintén a termesztés szerves részét képezi, de a minőségi és kiegyensúlyozott táplálkozás segít csökkenteni a betegségek kockázatát és felgyorsítja a baromfi növekedését, valamint növeli a hús tápértékét.
Utasítás
1. lépés
A kiskacsa életének első napja a legfontosabb szakasz. Minél előbb kezdi meg a csaj első táplálását, annál hamarabb feloldódik a testben megmaradt sárgája. Az első táplálás után az emésztőrendszer megkezdi tevékenységét, amely tovább meghatározza a tápanyagok helyes felszívódását. Az első napon a kiskacsákat főtt tojással kell etetni, feltétlenül finomra kell aprítani. A fiókákat sima vízzel lehetetlen öntözni. Mielőtt a vízben szolgálna fel, hozzá kell adnia egy kis kálium-permanganátot, hogy halvány rózsaszín árnyalatot nyerjen.
2. lépés
Természetesen élete első napján a kiskacsa önmagában nem fog enni és inni, mivel még mindig nem ért semmit. Nagyon fontos minden kiskacsának megmutatni, hogy amit a háziasszony adott neki, azt meg kell enni vagy inni. A kiskacsák reagálnak a legjobban az étel mozgatására. A tojásmorzsának a fiókák hátára szórásának technikája remekül működik. Futnak, morzsákat morzsolnak el tőlük, és a testvérek nagy örömmel gyűjtenek olyan ételeket, amelyek éppen egy másik hátáról hullottak le. Ugyanezt teszik a kislibákkal is. De az élelmiszer raklapra koppintani felesleges, csak csirkéknél működik.
3. lépés
Az öntözéssel kell bíbelődnie. Itt nemcsak egy tál vizet kell kopogtatni, hogy a víz elkezdjen "kavarni". Minden kiskacsát a kezébe kell venni, és csőrével a vízbe kell mártania. Amint az egyik kiskacsa önállóan iszik, a többiek örömmel szaladnak fel az ivótálhoz, és társaik példáját követve szintén inni kezdenek.
4. lépés
A kiskacsák tíz napos koráig legalább 6-8 alkalommal kell etetni őket. 10-25-30 napig napi 4-5 alkalommal kell etetni őket. És miután egy hónaposak lettek, az etetés napi 3-4 alkalommal csökkenthető. Másnap a régi kiskacsákat zabpehelyes, kukoricás vagy árpalisztes zúzott tojásba lehet önteni. A harmadik napon aprított csalánzöldet adhat a fent leírt keverékhez, összekeverve hal- vagy csontliszttel. Ezenkívül fokozatosan be lehet vezetni alacsony zsírtartalmú húsleveseket, zúzott húshulladékot és tejsavót ebbe a keverékbe.
5. lépés
Nagyon fontos tudni, hogy minden nedves takarmánykeveréknek morzsásnak kell lennie. Ha az étel ragacsos, eltömítheti az orrjáratokat, és ez gyakran gyulladásos betegségekhez vezet. Az itatótálakat vízzel legfeljebb másfél méterre kell elhelyezni az adagolóktól. A pézsmakacsák (a közönséges emberek között az indo-kacsa) az étel fogyasztása során folyamatosan nedvesítik a csőrüket. Bármely takarmánynak mindig frissnek kell lennie, penész vagy erjedés nélkül. A tejhulladékot csak teljes fermentáció után adják az inasoknak.
6. lépés
Húsz éves kortól a kiskacsákat főtt burgonyapürével lehet etetni. A keverékhez hozzá kell adni a keverék körülbelül 20% -át. 40 napos korában elkezdheti kiskacsáit teljes kiőrlésűre tanítani. Természetesen először be kell vezetni a korábban etetett keverékbe, majd külön adható az utolsó etetéskor (éjszaka).
7. lépés
Az inasokat legkorábban egy hónapos korban szabad a nyílt vízre engedni. A helyzet az, hogy ettől a kortól kezd működni a coccygealis mirigy, amely zsírot választ ki a tollak kenésére. Ellenkező esetben vízzel érintkezve a nedvük nedves lesz, ez hipotermiához és a csibék halálához vezet.
8. lépés
Természetesen az indolányok megtehetik a járást, de ha lehetősége van természetes tározóba engedni őket, ez akár 30% -kal is csökkenti a takarmányköltségeket. Mielőtt elengedné a madarat a tóba, győződjön meg arról, hogy a víz hőmérséklete legalább 10 fok.
