A lazac család nagyon értékes halfaj. A fogyasztói piacon ennek a halnak magas az ára, a hús sok finom étel elkészítésének alapjaként szolgál, a vörös kaviár pedig különösen népszerű az ínyencek körében.
Lazac család
A lazac és a pisztráng a lazaccsalád halainak gyűjtőneve. Valójában a képviselők listája meglehetősen kiterjedt: a lazacok között szerepel a rózsaszínű lazac, a szürkeség, a vörös lazac, az omul, a lazac, a chum lazac, a taimen, a fehér hal és néhány más. A lazac élőhelyei az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán, a középső és az északi szélesség vize, Kamcsatkában pedig egy nagy ív. Ezek a halfajok a tengereken élnek, és édesvizekben szaporodnak, ezért édesvízi és anadróm osztályba sorolják őket. Vannak fajták, köztük a ketrecben lévő lazac és néhány pisztrángfaj, amelyeket mesterségesen tenyésztenek.
A lazac család legnagyobb képviselői a lazac, a taimen, a chinook lazacok, amelyek súlya akár hetven kilogramm is lehet. A whitefish osztagot kis méret jellemzi.
A lazacfélék testszerkezete nagyon hasonlít a heringhez, ezért képviselőiket sokáig a hering rokonainak tekintették. De a lazacfélék összes tulajdonságának alapos tanulmányozása után a tudósok külön családba emelték őket.
A kerek pikkelyekkel borított hosszúkás hal test az oldalaiból összenyomva van, oldalsó vonala húzódik az oldalán, és ezeknek a fajoknak a legtöbb képviselője nakrap, azaz. foltok a testen. Ennek a családnak a fajtáira jellemző jellemző, hogy két uszony van a hátulján: az egyikük sok sugárral rendelkezik, a másik pedig nem sugárzott vagy zsíros. A lazacfélék más jellemzőkben is különböznek egymástól: például sajátos kapcsolatuk van az úszóhólyaggal a nyelőcsővel, a száj körül premaxilláris és maxilláris csontok találhatók, a szemeket átlátszó szemhéjak borítják.
Az ívási időszak alatt a halak átalakulnak: az ezüstös szín eltűnik, a szín pedig élénk lesz; fekete és piros foltok jelennek meg a testen; bizonyos fajok hímjában púpok jelennek meg (a "rózsaszín lazac" elnevezést ezzel magyarázzák); a fogak nagyobbak lesznek és az állkapocs görbülete megváltozik.
Az ívási időszak és az utódok
A lazaccsaládok között néha százéveseket találunk, de gyakran az ívási időszak sok olyan ember halálával válik halálossá, akik a folyók édesvizei felé mennek, különösen a csendes-óceáni halak esetében: rózsaszínű lazac, chum lazac, sockeye lazac. Az ívás utáni túlélés rekordját az atlanti lazacban rögzítették: ötször tudott utódokat szülni.
A rózsaszínű lazac fiatalabb korosztályai (halak) először a parti vizeken tartózkodnak, majd elhagyják őket; a part közelében fekvő chum lazac sütés sokáig nem késik, szinte azonnal megkezdik tengeri életüket; a chinook lazac hosszú ideig utódokkal rendelkezik a folyókban (különösen a hímek); a sockeye lazac fiatal nemzedéke a kelés után 2-3 évvel is tengerbe mehet, sokáig édesvízben maradva.
Lazacfajok
A csendes-óceáni lazaccsaládok közül a legtöbb képviselő a rózsaszínű lazac, amelynek maximális hossza eléri a 76 cm-t és a súlya körülbelül 5,5 kg.
A chum lazac elterjedt a távol-keleti tengerekben, a sétáló halak átlagos mérete megközelítőleg 60-65 cm, a súlya pedig körülbelül 3 kg, de vannak nagyobb egyedek is (legfeljebb 1 m hosszúak).
A lazac család legnagyobb és legértékesebb képviselője a chinook lazac, amely Amerika és Kamcsatka partjainál él. Ennek a halnak az átlagos hossza 90 cm, vannak elég nagy példányok is, amelyek súlya eléri az 50 kg-ot.
A chinook lazac húsának kiváló íze régóta ismert: az amerikaiak körében ezt a halat "király-lazacnak", a japánok "lazac hercegének" nevezik.
A Sockeye lazac a hideg vizeket kedveli, és főként Alaszka partjainál él. Hazánk vizein a Kamcsatka-félsziget folyói, a Kuril és a Parancsnok-szigetek találhatók meg. A vörös lazac húsának íze kiváló, a hal testhossza elérheti a 80 cm-t, súlya 2-4 kg. Kanadák, amerikaiak és japánok tenyésztik a sockeye lazacot a sport horgászatához.
Halászat
Az értékes ízletes hús és az emberek által kedvelt csemege, a vörös kaviár a lazaccsaládot népszerű kereskedelmi fajokká tette. Ennek a halnak az illegális fogása nagymértékben eléri, ennek következtében bizonyos fajok szerepelnek a Vörös Könyvben, és állandó védelmet igényelnek.
